Sólyom László újévi beszédet mondott.
Felelős magatartásra szólított fel minket az újév kapcsán.
Beszélt valami olyat, hogy mi vagyunk az elsődleges letéteményesei
egyéni boldogulásunknak a válság közepette is.
Hát persze. Idáig a válságra hivatkozás miatt a kormány
lecsípett a fizumból egy 10-est, a két hitelem törlesztője kb
20-ezerrel nőtt, azaz minusz 30 a családi büdzsé. Sólyom nem említi
meg, hogy mindez kik miatt van, kik csesznek ki a emberekkel.
Lényegében rám vetíti a dolgot azzal, hogy bizony szégyeljem magam
eladósodásom miatt és vegyek vissza az arcomból.
No, erre közlöm én, hogy sajna nem vagyok köztársasági elnök,
aki már a szocialista időkben összekuporgatott egy házat és minden
egyebet, ami az egyszerű emberi léthez kell. Könnyen beszél egyéni
felelősségről az, aki vagyoni biztonságban van és tényleg van
mozgástere anyagilag, ha húzni kell a nadrágszíjon.
Ezúton jelentem a köztársasági elnök úrnak, hogy nem ártana egy
kicsit körülnézni ebben az országban és megismerkedni azzal a
generációval, amelyiknek önerőből kell mgteremteni azt, amit ők a
szocializmus idején pikk-pakk összehoztak. Ma egy lakás, egy autó
csak úgy tud az enyém lenni, ha annak értékét többszörösen
kifizetem egy banknak a 10-35 évnyi futamidő alatt.
Persze Sólyom úr erről nem szól. A bankárok, brókerek
felelőtlenségéről. Arról, hogy Amerikában ma, néhány hónappal a
válság kirobbanása után a bankárok nem tudnak elszámolni azzal a
temérdek pénzzel, amit válságmentés címén kaptak. Nem, őket nem
kell megfeddni. Még a pénzügyi szolgáltatókat, a legális
uzsorásokat sem, akik pikk-pakk forgatnak ki minden vagyonukból
embereket a hajléktalan létbe, azaz közösségi gondoskodásra bízva
azokat.
Szóval nekem ez az újévi beszéd nem volt szimpi. Már csak azért
sem, mert példamutatásról, felelősségről, emberi gesztusokról nekem
ne beszéljen egy olyan ember, aki pusztán durcából nem fog kezet
egy polgártársával, amikor annak életműve elismeréséért járó
kitüntetést ad át.
Különben is! Milyen már az, hogy az utóbbi két köztársasági
elnökünk olyan figura, akiket soha nem választott volna meg ez az
ország, ha az elnököt a nép választja. Nem volna ideje közvetlen
módon választani, elkerülendő, hogy hosszú éveken keresztül ilyen
díszpintyeket, bocsánat sólymokat kelljen elszenvedjünk?
Tovább »
Immár húsz esztendővel a rendszerváltás után ideje lenne számot
vetni azzal, hogy merre is mentek el közös ügyeink.
Az én véleményem sommás. Rossz irányba. Miért? Mert ebben a
rendszerváltozásban több volt, mint amit kihoztunk belőle.
Lezajlott egy suta elitváltás. Suta, mert lényegében a
társadalmunkban nem alakultak ki még a kapitalista rendre sem
jellemző társadalmi csoportosulások, inkább egy nagy kavarodás
indult meg a kádári középosztályon belül. Némelyek jobb pozíciókba,
jobb anyagi helyzetbe kerültek, némelyek pedig egyre jobban és
egyre reménytelenebbül szakadtak le. A lényeg viszont az, hogy húsz
esztendő kevés volt arra, hogy szilárd és követésre méltó
társadalmi elit alakuljon ki. Két évtizeddel a rendszerváltás után
is csak az ügyeskedés és az ilyen alapokon nyugvó vagyonszerzés az
egyetlen járható út. A tisztes építkezés és gyarapodás oly
keveseknek adatik meg, hogy rájuk mutatva nyugton állíthatjuk, hogy
ők a szabályt erősítő kivételek.
Sokan most felhördülhetnek, hiszen az anyagi gyarapodás szemmel
látható. Luxuslakások, autók, nők. Minden, ami egy álombéli
világban kellék lehet, ha gazdagnak akarunk látszani. Viszont! Aki
kicsit és utána néz a dolgoknak, annak be kell látnia, hogy
hazánkban bizony a gazdagok nem is annyira gazdagok, mert egy jó
autó és egy medence a kertben az a szint, amelyet tőlünk nyugatra
egy tisztes családapa is magáénak tudhat. Nem, az elit, az elitbe
való tartozás ennél sokkal többet jelent. Vagyont, nagy és
megrengethetetlen, generációk jólétét előre biztosító vagyont. Az
ügyeskedő gazdagaink pedig nagyon is szűkösen vannak eleresztve.
Van lóvé a kifelé mutatásra, de minden bizonytalan, főleg akkor,
amikor a könnyű haszon lehetősége megszűnik, azaz nem lehet sok
pénzt kaszálni állami beruházásokra való ráéüléssel, vagy mondjuk
ingatlanbiznisszel. Gazdagjaink kétségbe is vannak esve, hiszen az
általános recesszió közepette már gondolkodni is kellene azon, hogy
miből kell a pénzt csinálni, nem jön az magától egy kis egészséges
helyezkedésnek köszönhetően.
Ilyen körülmények között a politikai életünk is olyan, amilyen.
Ezt talán a legjobban a költségtérítés körüli polémiák jelzik a
legjobban. Kicsinyesség és vállalhatatlanság. Az egészben az a
legfájdalmasabb, hogy rendkívül pitiáner létbűnözővé zülleszti
szemünkben a honatyát, aki ki kell mondani havi rendszerességgel
kell hazudjon egy nagyot, hogy néhány tizes (tízezres) a zsebében
maradhasson.
A helyzetünket csak bonyolítja az a tény, hogy a politikai
közéletet egy fegyvermentes polgárháború jellemzi. Nincs
barátkozás, átjárás, összedolgozás, csak ellenszenves
acsarkodás és visszaacsarkodás. Aki ebből megpróbál kikerülni,
annak sem terem babér a hiszterizált belső térben. Itt nincs más
választás, mint megvárni, hogy valaki nyerje meg a háborút és a
politikai struktúrát saját szája íze szerint alakítsa át. Erre már
a jobbodalon el is készültek a forgatókönyvek, erről egy pár
hónappal ezelőtt Stumpf István interjúból tájékozódhattunk.
És mi a helyzet a baloldallal? A helyzet rossz. A belső rendszer
megmerevedett, az üzenetek már nem mennek át, a saját bázis is
megfáradt, meghalt vagy fél. Mert a félelem is jelentős tényező. A
tisztes polgári életet élő baloldali szavazók többsége fél attól,
hogy szembe kerül az acsarkodó antikomcsi radikálisokkal. A
helyzetet csak bizonytalanítja a világpolitikai helyzet, amely
rontja az amúgy sem jó életszinvonalat és az emberek, családok
szociális biztonsági mutatóit. A létbizonytalanság pedig szinte
minden körülmények között a kormányzattal fordítja szembe az
embereket. A baloldalnak az sem kedvez, hogy nyugaton megbukott az
egyéni karizmára épülő tartalom nélküli baloldali politizálás. A
Clinton, Blair, Schröder trojkához köthető trend magyarországi
megfelelője Gyurcsány Ferenc, akinek jelentősen szükült a
külpolitikai mozgástere a nagy partnerek élvonalból való kikerülése
miatt. Pályatársai kikerültek a politika élvonalából, ha Gyurcsány
maradni akar, komolyan át kell szabni önnön fizimiskáját. A
luxusautóban elmélyedve töprengő, parlamenti irodájának ablakából
az osztrák alpokat kémlelő politikus imidzse már nem nyerő. Ma
annak lehet sikere, akik a középosztályból apránként újra prolisodó
tömegeket képes megszólítani. A kitörési pont a baloldalon van. A
mozgalom frontján. Nem a szélsőjobbal való sárdobálásnak van
értelme, hanem a baloldali rendszerkritikának , a szövetkezés és a
szolidaritás politikai képviseletének.
Kérdés, hogy a Magyar Szocialista Párt képes-e megérteni a jövő,
pontosabban szólva a immár a jelen hangjait? A válasz jelen helyzet
szerint egyértelműen, NEM. Az embernek az a benyomása, hogy
szeretett szocialistáink várnak. Maguk se tudják mire, talán a
csodára, amelyet először Medgyessy Péter (Kovács Lászlónak és Horn
Gyulának köszönhetően), majd Gyurcsány Ferenc vitt keresztül.
Mindketten képesek voltak legyőzni a mumust, azaz Orbán Viktort.
Azonban az ellenséggel való közdelem ezeket a csodatevőket
megtörte. A folyamatos nyomás egy olyan személyiségtorzulást vitt
végbe, hogy egyikük sem tudott már a valódi baloldali
politizálással foglalkozni, hanem egy folyamatos antimumus
magatartásra álltak rá. Üres tükörképeivé válltak annak, amivel
küzdöttek.
A képzeletbeli, mégis nagyon valósnak tűnő magyar
polgárháborúban jelen körülmények között a baloldal vesztésre áll.
A másik oldal sem erősebb sokkal, azonban a helyzetet éppen azt
teszi szürreállissá, hogy egy gyenge, a társadalom többsége által
elutasított politikai oldal, a magyar jobboldal képes olyan szintű
hatalmat szerezni, amellyel akár totálisan maga alá gyűrheti a
magyar társadalmat. Mindezt pusztán annak köszönhetően, hogy
a másik oldal megfáradt és elfogyott a politikai muníciója és
háttérországa.
A kérdést a baloldalon immár sokan úgy teszik fel, hogy
nagyon-nagy, vagy katasztrofális vereségnek néz e elébe a baloldal.
Persze ők abban reménykednek, hogy lehet felállni egy KO-ból, ahogy
az már 1998-at követően 2002-ben megtörtént. Ők nem is számolnak
azzal a lehetőséggel, hogy a polgárháborús hangulatnak vége lesz és
a jobboldal vezetésével földcsuszamlás-szerű változások
következhetnek be a magyar közéletben, azaz szinte egycsapásra
eltűnhet a baloldal vagy jelentéktelenné zsugorodva tölthet be
asszisztens szerepet egy jobbra tolódó neohorthysa
Magyarországon.
A baloldalnak tehát össze kell szednie magát. Néhány hónap
alatt. Felsorakoztatni minden erőt és felkészülni arra, hogy az
előttünk álló másfél éven múlik minden. És a tét nem az, hogy mi
lesz a több száz minisztériumokban, önkormányzatokban csücsülő
egzisztenciával. Értük tényleg nem lenne kár. Oly keveset tudtak
felmutatni az elmúlt évtizedekben, hogy eltűnésük éppen a
baloldalra nézve lenne a legüdvösebb. A nagy baj az, hogy eltűnhet
az egyetlen politikai altenatíva, amely kiutat tud mutatni abból a
helyzetből, amelyben most vagyunk. Mert most van csak igazán
szükség összefogásra és progresszióra. Most, amikor a világ szinte
minden társadalmát fenyegeti a recesszió. Most, amikor a társadalmi
szolidaritás megszervezésére minden korábbinál nagyobb szükség van.
Mert ne legyen illúziónk, a befelé forduló, nacionalista,
tekintélyelvű, elitista társadalmi kísérletek el fognak bukni.
Példát számunkra napjainkban az Egyesült Államok mutat. Ott
képesek voltak olyan politikai lépést meghozni, amely minden
szempontból szemben áll a korábbi amerikai gyakorlattal. Ma
amerikának nem konzervatív fehér, hanem balra tendáló afroamerikai
elnöke van. Akit azért választottak meg, mert az egyszerű emberek
is belátták, hogy a múltbéli gyakorlattal szakító, gyökeresen új
politikára van szükség. Az első fekete elnökkel végetért az a
hosszú liberális amerikai álom, amely valahol a amerikai
polgárháborúnál indult és a kilencvenes években teljesedett be.
Egyértelmű tehát, hogy a világon már fogalmazzák a markáns
baloldali válaszokat a jelen kihívásaira. Nálunk mindeközben a
jobb-szélsőjobb előretörésnek vagyunk szemtanúi. A menetelésüket
nem lehet bíróságon, vagy látszattömegeket megszólító Chartával
megállítani. Csak úgy, ha leereszkedünk azok közé, akik dönteni
fognak. És félnek. Félnek a holnaptól, attól a szabadosságtól,
amelyet liberális berendezkedésünk próbált meghonosítani és amely
mellett átgondolatlanul áll ki a jelenlegi baloldali gyakorlat.
Tovább »
Tegnnap éjszaka elmentünk az éjféli misére.
Együtt mindenki. Két kisgyerekkel. Végigálltuk, tömeg volt.
Sokan hisznek, főleg karácsonykor. Mi eljutunk máskor is templomba.
Legszívesebben Kőbányára járnánk, mert az a szomszédba van. Először
azonban engem a protestánst prédikált ki a pap. A fiatal atya nem
mulasztotta el sohasem elmondani, hogy a református, vagy unitárius
pont olyan bűnös, mint a megátalkodott pogány.
Rólam lepergett a dolog. Az asszonynak azonban az már nem esett
jól, hogy prédikáció közben rászólt a pap, hogy csöndesítse már le
az egyéves gyereket, mert zavarja a koncentrálásban. No, ekkor
hagytukj ott a Szent László plénániát. Ráadásul hideg is volt
nagyon.
Tegnap este azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa ez a
magyarországi hitélet. Láttam egy csomó lázadó fiatalt, akiket
megtalált az egyház. Szerintem mind baloldaliak voltak, mint én.
Mert vallásosnak lenni és baloldalinak lenni rokon dolog.- Mindkét
oldalon egy a cél, az embereket közelebb vinni egymáshoz és
szolidáris közösségeket működtetni. Mégis milyen gyakori, hogy
baloldali emberek szembe kerülnek a hívő emberekkel.
Mindkét oldalon hiszterizálva van a közeg. Mert mindkét oldal
fundamentalistái a másikban látják a fő ellenséget. Nekem egy hívő
ember nem ellenfél. Sokkal inkább visszataszító az, aki csak
sodródik és azt se tudja merre van és mit akar. Egy hívő ember jót
akar és én is jót akarok. Furcsa, hogy ez a közös cél aztán elvezet
oda, hogy állunk egymással szemben és méregetjük barátságtalanul a
másikat.
Gond talán azokkal van, akik uszítanak, akik ellenséget keresnek
együttműködés helyett. Azokkal van a baj, akik jót képtelenek
tenni, ezért inkább neki állnak cseszegetni egymást.
Magyarországnak ez évezredes csapdája.
Én partnert látok a hivő emberben. Nem összeborulásra játszok.
Annak nincs értelme. maradjon közöttünk választóvonal, de az
önmeghatározás ne a másikkal való szembehelyezkedés legyen.
Tovább »
Sokan úgy gondolják, hogy ma a centrumban van vákumhelyzet, ezért
ott próbálkoznak zászlóbontással.
Tovább »
Címkék: politika
Ha viccesek akarunk lenni, feladhatunk egy hirdetést ezzel a
címmel.
Tovább »
Címkék: gyurcsány, horthy, kádár, orbán
A fejembe vettem, hogy kell csinálni egy mozgalmat. Pontosabban az
egyik ismerősöm adta az alapötlet, amit elkezdtem felépíteni. Most
ott állunk, hogy már kész a szerkezet, megindult a szervezkedés is,
a tartalommal való feltöltés.
Tovább »
Címkék: fidesz, gyurcsány, holnap, mszp, orbán
Általában azon jár az eszem, hogy valamerre menjek, de nagyon.
Holott életem legjobb szakaszainak éppen az volt a jellemzője, hogy
csak voltam. Nem csináltam semmi olyat, aminek értelme lett volna.
Tovább »
Andrassew Iván egy vicclapban élcelődött. A világ szabadabb felén
ezt meg lehet tenni következmények nélkül.
Tovább »
Címkék: antifasiszta, fasiszta, gój, motorosok
Buchenwaldban jártam, az ott készült képekből csináltam ezt a
videót.
Tovább »
Címkék: anifasiszta, buchenwald, fasiszta, fasizmus, hitler, koncentrációs-tábor, láger, zsidó
Sokáig úgy gondoltam, hogy felszólító jelet teszek e fenti rövid
mondat végére. Felszólítót, mert azzal, amit összehoztok a magyar
közéletben csak a mi malmunkra hajtjátok a vizet. Aki titeket
meglát, az el is fordul jó messzire attól az oldaltól, amelyiken ti
álltok.
Tovább »
Címkék: semmi
Nem értem, hogy mitől olyan népszerű? Magyarázza el valaki! És
komolyan kérem ezt! Olvastam több művét is és nem értem, hogy
miként tudta maga mögé utasítani Tamási Áront, Sütő Andrást és
számtalan nagy magyar írót.
Tovább »
Címkék: antifasiszta, magyarság, nyilas, székely, szélsőjobb, wass
Nem. Nem állhatunk ki golyófogónak. A mi feladatunk nem az, hogy
létünket a szélsőjobboldalal vívott permanens háború jellemezze.
Céljaink magasabbrendűek annál, hogy egy folyamatos negatív
deffenzív folyamatban legyünk benne.
Tovább »
Címkék: balodal, szocialistal
Kissé perverz dolognak tűnik akkor a baloldal bukásáról beszélni,
amikor az éppen parlamenti többséggel bíró kormányzati erő. Mégis
ezt teszem, mert a jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy nem árt
készülni arra, hogy a létünket is veszélyeztető kihívásokkal nézünk
szembe.
Tovább »
Címkék: baloldal, mszp, szocialista
A jelenlegi helyzetben nyilvánvaló, hogy a magyarországi
baloldalnak szinte minden szinten jelentős lemaradása van a
jobboldalhoz képest. Főként mozgalmi szinten. Szervezetlen, gyenge
belső szolidaritással jelemezhető közösségről van szó, amely immár
a végszükség esetén való összetartásra sem képes.
Tovább »
Címkék: 2010, baloldal, mszp
Tegnap este az ország elutasított valamit. Magam sem tudom mit.
Amiről szó volt, az aprópénz. Az ország bizonyította, hogy szereti
azt az állami "csöcs"-t, amelyről SZDSZ-es barátaink oly
előszeretettel nevelnék le a polgárokat.
Tovább »
Címkék: 2008, népszavazás
